Mimi és a Mikulás-mulatság | Mikulás mese

Mimi és a Mikulás-mulatság

(A mesét a Mikulás Központ betűvető manói írták. Kérjük a manók szerzői jogainak tiszteletben tartását.)

***

Mimi és a Mikulás-mulatság



Mimi, a Mókuslány napok óta határtalan izgalomban volt. Az egész akkor kezdődött, amikor átvette azt a bizonyos piros borítékot a postástól, Holló Bercitől. A levél a Mikulástól érkezett, és aranyló, díszes betűkkel az alábbi állt benne:

MEGHÍVÓ
Kedves Mimi!
Most, hogy az ajándékosztás sikeresen lezajlott és minden jó gyereknek örömet szereztünk, itt az ideje, hogy ezt méltó módon megünnepeljük. Minden manó és erdőlakó állat, aki segített az ajándékok készítésében és a csomagok összeállításában megérdemli, hogy egy felejthetetlen ünnepség keretében köszönetet mondjak neki. Kérlek, légy Te is a vendégem. Lesz minden, mi szem-szájnak ingere, finom ételek és italok. A zenéről és a jó hangulatról a Szarvasbogár zenekar gondoskodik. Lesz tánc, sok játék, móka és kacagás.
A mulatság szombaton 6 órakor kezdődik.
Szeretettel várlak,
a MIKULÁS

- Hát nem csodás?! - lelkendezett Mimi miután századjára is elolvasta a levelet.

Szó ami szó, érthető, hogy ilyen izgatott volt. Még sosem vett részt efféle mulatságban. Ráadásul az idei évben nagyon-nagyon szorgalmas volt. Rengeteg diót és mogyorót gyűjtött, amiből finomabbnál finomabb csokikat és szaloncukrokat tudtak a manók készíteni, illetve pirítva a gyerek csomagjába tenni. Ha ő nem lett volna, bizony fele annyi édesség sem készült volna.

- Még az is lehet, hogy a Mikulás megemlít majd a beszédében, mert szerintem én gyűjtöttem a legtöbbet. Persze nem azért tettem, de hát jólesik a mókusnak az elismerés…. - mondogatta magában jókedvűen, miközben legszebb ruháját keresgélte a szekrényben. - Megvan! A rózsaszín szalagos ruhámat fogom felvenni. Az pörög a legszebben. De jó lesz benne táncolni!

Elérkezett a várva várt nap. A Mikulás házában nagy volt a sürgés-forgás, készülődés. A manók fényes lampionokat fűztek a fákra, melegen lobogó fáklyákat gyújtottak, gyertyákat tettek az asztalokra. A fények csodás hangulatot varázsoltak.

Finom, fahéjas almalé forrt az ünnepi rézüstben. Az illatos, meleg ital bársonyos íze mindig mindenkit elvarázsol, de érthető módon a Mikulás és a manók különösen várják minden évben. Hogy miért? Köztudott, hogy a Mikulás az ajándékosztás előtti napokban mindig sok "nefelejcs teát" iszik, hogy észben tudja tartani a gyerekek kívánságait. A manók pedig sok csészényi "pörgettyű italt" fogyasztanak, hogy időben elkészüljenek minden feladattal. Megsúgjuk, hogy bár nagyon hatásosak ezek az italok, igazából egyik sem igazán finom. A kesernyés ízű teák után az ünnepségen megkóstoni az első kortyot az édes, fűszeres almaléből valódi jutalom a manók és a Mikulás számára.

Node nem csak a forralt ital volt mennyei. Ételek tekintetében is kitett magáért a Mikulás. Az asztalok csak úgy roskadoztak a finom falatoktól. Faragott tálakban sorra gőzölgött az illatos tobozleves, ízletes fenyőmagfőzelék, roston sült répa és édesburgonya, párolt-fűszeres alma. Természetesen az édességek sem maradhattak el: pihe-puha hókiflik, csokis kekszek, díszes mézeskalácsok, ünnepi mézes csipkebogyó sütemények és csillagformába öntött, borostyánszín birsalmasajtfalatok várták az éhes vendégeket.  

Bár még csak fél hat volt, de néhány korán érkező vendég már megjelent. A Mikulás meleg, mézes fenyőrügyteával fogadta őket az ajtóban, hogy mindenki gyorsan átmelegedhessen. Aki még ez után is fázott egy kicsit, tejszínhabos forró csokoládét is kapott, cukornyalókával a tetején.

Mindeközben Mimi a Mókus-lakban még utoljára belenézett a tükörbe, megigazította a szalagot a hajában, pördült egyet ünnepi ruhájában, majd felvette kabátját és izgatottan útnak indult.
- Siess, Mimi! - mondta magában. - Nehogy lemaradj az évszázad ünnepségéről!
Szedte is lábát a frissen hullott ropogós hóban. Örömében dudorászott és minden gondolata a mulatság körül járt.
- Vajon hány vendég lesz és milyen lesz a hangulat? Milyen ételek lesznek? Milyen zenét játszik majd a zenekar? Óóóó, egész éjszaka táncolni szeretnék! - gondolta vágyakozva.

Ahogy kiért a közeli tisztásra, egyszercsak alig hallható jajveszékelésre lett figyelmes. Egy pöttöm vörösbegy feküdt a hóban, egyedül, szárnyatörötten.

- Ó, madárka! Hát veled meg mi történt? - fagatta Mimi a bajba jutott kismadarat.

- Nem is tudom. Repültem a fák között, és hirtelen elsötétült előttem a világ. Amikor magamhoz tértem, már itt feküdtem a hóban. Nem tudom mozgatni a szárnyamat.

- Ó, ez szörnyű. De egyet se félj, segítek én neked! - mondta Mimi.

- Siess csak nyugodtan az ünnepségre, Mimi! - mondta a madárka. - Tudom, hogy milyen fontos az neked, napok óta másról sem beszélsz. Hagyj itt engem nyugodtan! Ne maradj le miattam a mulatságról!

- Ne beszélj butaságot, kismadár! Nem hagyhatlak magadra! Most mindennél előbbre való, hogy téged hazavigyelek és bekötözzük a sérült szárnyadat. Biztosan lesz jövőre is ünnepség.

Mimi óvatosan felkapta a madarat és elindult vele visszafelé, a Mókus-lakba.

Mindeközben a Mikulás házában kezdetét vette az ünnepség. Minden vendég nagyszerűen érezte magát. A második tánc után a manók csillogó kristálypoharakat tettek az asztalokra, és színültig megtöltötték őket illatos csipkebogyó-pezsgővel. A Mikulás beszéde után ugyanis ezzel szokás koccintani. A Mikulás csendre intette a zenekart, megkocogtatta a poharát, megköszörülte a torkát, és belekezdett a beszédébe.

- Köszönöm nektek, kedves vendégeim, hogy eljöttetek. Remélem, mindenki jól mulat. Mint tudjátok, azért hívtalak meg benneteket ma este, hogy köszönetet mondhassak szorgos munkátokért. Mindannyiótokat egytől-egyig szeretném szívem mélyéből megdicsérni. Külön köszönet jár Miminek, aki a legszorgosabbnak bizonyult az idei évben, mert fiatal kora ellenére ő gyűjtötte a legtöbb diót és mogyorót. Tapsoljuk meg Mimit! - szólította fel a Mikulás a vendégsereget.

- De hát hol van Mimi? - kérdezte miután a lelkes taps alábbhagyott. Körbenéztek, de sehol sem látták.

- Hol lehet ez a lány? Biztos voltam benne, hogy ma eljön. Tud róla valaki valamit? - kérdezte a Mikulás.

- Én láttam őt ma fél 6-kor! Ő is akkor indult el, amikor én - kiáltotta Mimi szomszédja, Aprótalp manó. - Én szánnal jöttem, ezért értem ide hamarabb. Ő gyalog indult útnak. Ennyi idő alatt azonban már ide kellett volna érnie neki is.

A Mikulás a faliórára pillantott. - Bizony, bizony, már rég itt kellene lennie. Csak nem esett baja útközben? Cinke úrfi, kérlek, repülj egy kört és nézd meg, hogy hol lehet.

- Szíves örömest, Mikulás! Már épp jelentkezni akartam a feladatra - mondta izgatottan Cinke úrfi, és máris útnak indult.

Tekintetével gondosan pásztázta a hóborította utat, bízva abban, hogy észreveszi Mimit valahol félúton. Ő azonban sehol sem volt. Cinke úrfi repült hát tovább, mígnem elérkezett az öreg fenyőhöz, melynek odva nyújtotta Mimi számára az otthont. Leszállt és bekukucskált az ablakon. Odabenn barátságosan égett a tűz a kandallóban és aprócska gyertyák fénye világította meg a szobácskát. Mimi csinos ruhában, szépen fésült frizurával ült az ágy szélén. Az ágyban egy kis vörösbegy pihent, szárnya gondosan beközve. Mimi kedvesen betakarta a vacogó madárkát és friss vizet adott neki.
Cinke úr már repült is vissza a hírrel a Mikuláshoz.

- A nemjóját! Ennek a lánynak bizony nagyon helyén van a szíve! - mondta meghatottan a Mikulás miután meghallgatta Cinke úrfi beszámolóját. - Odaadóan ápol egy beteg madárkát, pedig mennyire várta, hogy itt lehessen az ünnepségen.

- Ha ő nem tud eljönni a mulatságba, vigyük el a mulatságot hozzá! - javasolta Aprótalp.
- Igen! Igen! - kiáltották a vendégek.
A Mikulás is helyeselt.

A manók gyorsan összecsomagolták az összes finomságot, minden vendég kezébe adtak egy fáklyát, és a zenekar vezetésével elindult a vendégsereg Mimi otthona felé. Énekelve vonultak végig az erdőn.
Mimi a madárka betegágya mellett ücsörögve felfigyelt az egyre erősödő zajra. Kíváncsian nézett ki az ablakon.
- Nem hiszek a szememnek! - mondta izgatottan. - Hiszen ez a Mikulás és az ünnepi vendégsereg. Mit keresnek itt nálam?

A Mikulás bekopogott Mimihez.
- Kedves Mimi! - kezdte. - Sajnáljuk, hogy nem tudtál eljönni az ünnepségre. Pontosan tudjuk az okát. Bizony, megmelengette öreg szívemet az, amit tettél. Fontosabbnak tartottad a segítségnyújtást, mint a mulatságot. Szeretnélek ünnepélyesen megdicsérni ezért és egyúttal köszönetet mondani neked azért is, hogy annyi diót és mogyorót gyűjtöttél az évben.

Mimi elpirult. A vendégek tapsolva éljenezték.

- Ha már te nem tudtál eljönni a mulatságba, nézd, elhoztuk a mulatságot ide neked! - folytatta. - Itt is tudunk ünnepelni. Kicsit hűvös ugyan az este, de rakunk egy nagy tábortüzet. Minden finomságot magunkkal hoztuk és eljött a zenekar is. Gyere, perdülj táncra bátran! A madárkát majd mi ápoljuk felváltva, te élvezd csak a jól megérdemelt jutalmadat.

Mimi soha életében nem volt még ilyen boldog. Szalagos rózsaszín ruhájában egész éjjel perdült-fordult. Az erdő hajnalig zengett a sok kacajtól és vidám szótól. Ez az este felejthetetlen volt minden manó és erdei állat, de különösen Mimi, a vidám mókuslány számára.

Weboldalunkon (sütiket) cookie-kat használunk. Ezek működéséről bővebben itt olvashat.